Olvasni jó, nagyon jó. És itt nem arra gondolok, amikor a reggeli kávé mellett átfutjuk a híreket és za időjárást az interneten, vagy amikor egy magazinban olvashatjuk, hogy VV Gizi, magyar sztár(????) megcsináltatta a melleit. Hanem arra, amikor fogunk egy igazi könyvet, igazi könyvszaggal, igazi papírral (milyen finom azt megsimogatni) és a világtól elvonulva elmélyedünk benne. Ilyenkor belebújhatunk bárki bőrébe, lehetünk bárhol a világban!
Olvasni, amikor az elsődleges célunk a magunk szórakoztatása és gyönyörködtetése. Persze lehet ma már regényt olvasni a neten is, vagy e-book olvasón, akár egy szénakazal tetején is. De nincs az a monitor, aminek olyan finom könyvillata van, amikor lapozol.
Én rengeteget olvasok a neten is, de ennek az olvasásnak a célja az információ szerzés és a tanulás. És bár ez is élvezetes, az igazi szórakozást csak a papír alapú könyv okozza nekem. Gyakorlatilag mindegy mit olvasok, maga az olvasás élvezete is tud szórakoztatni.
Amikor még nem voltak gyerekeim, sokkal többet olvastam, témától függetlenül. Regények, novellák, versek, útleírások. És nem volt könyv, ami ne nyújtott volna valamit. Sokszor gondolkodom, miért nem szeretnek a gyerekek mostanság olvasni?
Először is azért, mert amíg régen az ajándékötletek között elsők között volt a könyv, ma már nem igen jut eszünkbe könyvet ajándékozni. Azt gondoljuk, úgy sem olvassa el, nem is szeret olvasni, stb. Hát ha nem kap, biztos nem olvassa el! Vegyünk könyveket a gyerekeknek, persze ne olyant, ami nekünk tetszene, ami szerintünk jó, hanem amit ő szeret. Ha vámpírost, akkor vámpírost. De allpr hogy tudjuk terelni a szépirodalom felé, vagy a más típusú regények felé? Hogy mi is olvasunk! És az érdekes részeket elmeséljük, esteleg fel is olvassuk neki. Bizony nem csak a kisgyereknek kell mesét olvasni, nyugodtan lehet egy kamasznak is. Persze más a módja, de meg lehet találni, ha ügyesek vagyunk és tényleg akarjuk, hogy gyermekünk olvasson.
És itt mindjárt rátértünk a másik okra. Ha minket nem lát olvasni a gyerek, nem vagyunk túl hitelesek, amikor meg akarjuk győzni az olvasás gyönyörűségéről. Az hogy nincs időnk, csak kifogás-nyafogás. Meg kell nézni a statisztikákat, mennyi időt tölt a magyar ember a TV előtt.
Persze a kötelező olvasmányok (már maga a szó is rettentő egy gyereknek) sem segítik elő az olvasás szeretetét. Bár ma már egyre nyitottabbak az iskolák, külön kötelező a fiúknak és a lányoknak, vagy a fiamnak most a Harry Potter is kötelező lett. Igaz, már lejárt lemez, de mégis valami olyan, ami legalább érdekelte őket. Hát ha még valami ma "menő" ifjúsági regény lenne a téma!
Drágák a könyvek? Ugyan, vannak könyvtárak, lehet cserélgetni egymás között, vannak ad-vesz oldalak. És egyébként is olcsóbbak akármelyik számítógépes játéknál, ami minden karácsonyfa alatt ott lapul.
Külföldön arra is van példa, hogy buszmegállót alakítottak át hoz-visz könyvtárrá. Mindenki aki bevisz egy könyvet, elvihet egyet. És nincs benne könyvtáros sem, cska becsület alapú. Persze ezt én is nehezen tudom Magyarországon ma még elképzelni, de talán idővel. Egy biztos, szuper jó kezdeményezés!
