Tegnap este egy nagyon kedves barátunk látogatott meg minket. Férfi lévén a fiúk hamar a teraszon kötöttek ki, egy üveg bor társaságában, aztán még egy, aztán még..... Fél 11 körül én elköszöntem tőlük és elmentem aludni. Illetve csak feküdni, mivel a hálónk ablaka a teraszra nyílik, ahol a fiúk már férfias orgánummal beszélgettek, röhögtek. Így elég sok időmbe tellett elaludni, egész vagy öt percig, amikor is a fiúknak eszébe jutott, hogy Laci barátunk így nem tud hazamenni, lehet, hogy kellene egy kis taxi. Így engem keltettek fel, tudok-e taxi telefonszámot. Mint rendes asszony, aki egyébként soha nem közlekedik taxival, felkeltem, hogy keressek egy taxi telefonszámot. Mondanom sem kell, hogy egy női táskában minden van, így taxi telefonszám is:)
Mire megint elaludtam volna, megjött a taxi és a fiúk hangos búcsúzkodásba kezdtek. Ezek után azUramaLaci, aki egyébként három napig képes kerülgetni a saját zokniját a szoba közepén, mint egy házi tündér éjjel fél egykor nekiállt elpakolni, elmosogatni. Csörögtek, zörögtek a poharak, üvegek, tányérok. Felültem az ágyban és röhögtem. Ezt nem hiszem el! Miért pont éjjel jut eszébe, hogy szorgos dolgos háziapu legyen? Nappal miért nem akar az lenni? Miután kiröhögtem magam, azon már csöppet sem csodálkoztam, hogy éjjel egykor kiment, hogy megmártózzon a medencében. Nem is akartam megérteni, inkább elaludtam. És amikor aztán valamikor hajnalban arra ébredtem, hogy álmában azt mondja: "Nekünk nőknek nem egyszerű", és nyilván valóan még álmában is Laci haverjával röhögött rajtunk, nőkön, már csak megcsókolni tudtam az arcát, egyszerűen nem lehetett rá haragudni. Persze reggel forró kávé illatra ébredtem:)
Ahelyett, hogy én elmélkednék Nektek megint a nő és férfi agy különbségeiről (na most megkönnyebültél barátném, ugye?), eszembe jutott egy igen jópofa videó Mark Gungortól. Nézzétek sok szeretettel:
