Egy történettel kezdeném a mai bejegyzésem, csak hogy elcsípjétek a hangulatot.
Ádám fiam (ő a kisebbik) 37 évesen szültem és rettentő büszke voltam rá (is). Első alkalommal, amikor végre kivihettem megmutatni a világnak, elmentünk a TESCO-ba vásárolni, végül is ott láthatják a legtöbben. Ádám ült a babahordozóban, mindenki megcsodálta (legalábbis én úgy láttam), megjegyezte milyen aranyos. Ahogy azt tette a hentes hölgy is, a maga bájos módján:
- Milyen gyönyörű baba! Kisunoka?
Ez azért volt számomra meglepő, mert nem csak hogy vitathatatlan, hogy jól tartom magam:), de ma már egyre több nő szül 40 évesen, sőt van aki az első babáját várja ennyi idősen. Teljesen természetes, elfogadott dolog. Én az első fiam 28 évesen szültem, korábban fel sem merült bennem a gyermekvállalás gondolata sem. Szerencsére tőlünk már nem kérdezgették 18 évesen, hogy mikor akarunk MÁR férjhez menni, vagy mikor jön MÁR a baba? Így különösebb külső nyomás nélkül dönthetjük el, mikor vállalunk gyermeket.
Szólnak érvek – ellenérvek a korai és a késői gyermekvállalás mellett és ellen is. Anyagi, egészségügyi és lelki érvek. Állítólag ezeket illik is mérlegelni gyermekvállalás előtt. Lehet, de az biztos, hogy én csak azt mérlegeltem, hogy ez a férfi az életemben méltó-e, megbízható-e az apaság feladatára. Hiába éltem huszonévesen tartós kapcsolatban 5 éven át egy férfi mellett, fel sem merült bennem a gyermekvállalás gondolata. Aztán amikor megismertem azUramaLacit, hamarosan babát vártunk. És nem emlékszem a mérlegre, csak arra, hogy tudtam, ő majd véd és oltalmaz minket és számíthatunk rá mindig. Persze tudom, hogy erre nincs egy életre szóló biztosíték, de ha a hited elég erős ebben, az akkor és ott elegendő.
Aztán ahogy Lackó egyre nagyobb lett (ahogy drága jó édesapám szokta mondani, levált a csecsről), ismét úgy éreztük, jó lenne babázni. Nem is számolgattuk, hány évesek vagyunk, vagy leszünk, amikor érettségizni fog. Csak még mindig meg volt a hit a másikban, csak ezt mérlegeltük. Persze, volt orvos, hogy biztosan vállalhatjuk-e, de ezen kívül a korunkkal egyáltalán nem foglalkoztunk. Így született meg Ádám. Hát kár lett volna kihagyni!
És szerintem fiatalodtunk is jó pár évet! Ádámka oviba került, ugyanazokhoz az óvónénikhez, akikhez Lackó is járt. És miután semmit sem változtak, úgy döntöttem, mi sem öregedtünk semmit. De azért hogy kerek legyen a dolog, egy másik történettel zárnék:
Hoztam haza a kicsit az oviból, fiatalka anyuka mellettem öltözteti a kislányát. Beszélgetek Ádámmal, megint fájt a fülecskéje. Mire szomszéd anyuka azt mondja neki: „Nem baj kicsim, mondd meg a mamának, hogy….” A „hogy”utáni részt már nem is hallottam:)
És ha drága 40 körüli barátném azon gondolkodnál, hogy milyen jó lenne még egy baba, röviden összefoglalom Neked, miért is jó ennyi idősen szülni:
- Elég erős vagy lelkileg az anyasággal való teher elviselésére.
- Elég erős vagy a hentes és a többi jóval fiatalabb anyuka elviselésére.
- Szakmailag megalapoztad a jövődet, vagy épp ha már unod, lehetőséged van váltani. A GYES alatt ott a lehetőség újat tanulni.
- Anyagilag ekkor vagyunk az okosok szerint a legnagyobb biztonságban.
- A férjedet sem kell már nevelned, vagy mert már sikerült, vagy mert már beletörődtél, hogy lehetetlen.
- Ennyi idős korukra a férfiak is felnőttek az apaság feladatára, sokkal több segítséget várhatsz.
- Már nem parázzuk túl, ha a gyereknek van egy pötty a hasán még másnap is.
És a záró vicc:
„Egy férfi hívja a mentőket:
- Jöjjenek, a feleségem szülni fog, már tíz percesek a fájásai.
- Első gyereke? – kérdi az ügyeletes.
- Nem, én a férje vagyok!”
