Ma már óvodában is tanítanak nyelvet. Játékosan, inkább verseket, dalokat. Sőt, már karon ülő babákkal is lehet angolt tanulni egy bizonyos intézménynél. Valószínű többnél is. Én is elvittem Ádámkámat 10 hónaposan, inkább csak azért, hogy anyuka emberek között legyen. Eredményekkel természetesen nem büszkélkedhetünk:) Nagyobbik fiam óvoda óta tanul németet. Értelmes, okos gyerek, most megy hetedikbe. Vajon miért nem tud németül beszélgetni semmiről (végig ötös volt, sőt volt amikor dicséretet is kapott)? 7 év nyelvtanulás után! Tudom én, hogy az iskolában, ahol 10-15 gyerek van egy nyelvórán (ők ennyien voltak), nem tud eleget beszéltetni a tanár, de ennyire nem? Vagy pár éve tanulja az angolt is. A nyaralásokon én előbb megszólalok, mondom el mit szeretnék egy idegen országban, angolul, mint ő. Én csak a gyárban, pár hónapig tanultam angolt. Illetve tanították. Talán nagy arc kérdése, hogy meg merünk-e szólalni egy idegen nyelven, de azért engem kiborít, hogy 7 év nyelvtanulás után nincs akkora eltárolt, zsigerből jövő mondatkészlete valakinek, hogy nyugodtan beszéljen egy adott nyelven. Emlékszem, nekünk még oroszt tanítottak Soha nem értettem, sőt utáltam, miért kell annyi szöveget, párbeszédet bemagolni. Már értem és köszönöm volt tanáromnak.
Egyszer benn voltam egy nyelvórán az iskolában. A tanár a mondat közepén kijavította a gyerek nyelvtani hibáit! Azt hittem elsírom magam. Már értem is, miért nem beszélnek a gyerekek. Beléjük nevelik a gátlásosságot. Miért, mi nem értjük meg, ha valaki rossz nyelvtannal beszéli a magyart? Nem is érdekel minket, ha egy külföldi borzasztó nyelvtannal kéri a gulyáslevest, vagy kérdezi meg merre van az állatkert. De hiába mondom a gyermekemnek, nem mer megszólalni. Most otthon boldogítom párbeszédek magolásával és beszélgetéssel. A baj csak az, hogy nem valami jól beszélek németül, angolul meg alig. De az arcom elég nagy ahhoz, hogy beszéljek:)
Hogy a nyelvtan milyen nehéz, bizonyságul szolgáljon Sinkovits Imre egy régi Humorfesztiválon előadott remeke:
