Közeledik az iskola és én egyre jobban sajnálom a nagyfiam. Persze ezt neki nem mondom, próbálom tartani benne a lelket, meggyőzni arról, miért kell mindenképp megtanulnia, hogy hol termelnek a legtöbb burgonyát a világon (hátha következő életében krumplibogár lesz), vagy hogy egy ukrajnai cukorgyár éves hozama hány tonna (ha esetleg gazdag ukrán lányt akarna feleségül venni), vagy hogy mire gondolhatott Homérosz amikor az Odüsszeiát írta (mert ugye ezt az irodalomtanárunk biztosabban tudja bárkinél, még Homérosznál is) és hogy hogy hívták Zrínyi cselédjének édesanyját (na erre már magyarázatot sem tudok szegény gyerekemnek adni).
Valószínűleg elég hiteltelennek tűnök ilyenkor a számára, hiszen amikor néha kikérdezem, akkorákat ásítok, és lapozgatok előre, még hány oldal lehet vissza. Vagy szívesen nézek művészeti dokumentum filmeket, de amikor azt mondják el nekem, hogy nekem mit mondjon el egy festmény, vers, vagy bármi, akkor elmagyarázom a TV képernyőnek, hogy majd én eldöntöm, hogy nekem mit mond a mű.
Tipikusan utálatos óra nekem például a rajzóra. Na nem azért mert nem szeretek rajzolni, festeni, sőt! Pont azért. Nálam ennek az órának a célja a kreatív elme szárnyalása lenne. Ehelyett mit kapunk? Ezt kell rajzolni, olyan színűre és olyan eszközzel. Ja hogy te most rózsaszínben látod a világot és nem tudsz hajlott hátú síró öregasszonyt rajzolni? Drádám vagy szomorodj neki, vagy egyes!
Vagy hogy 18 évesen kikerülünk a gimnáziumból és bemegyünk egy bankba ügyeket intézni, és nem értjük mi is az a kamatláb, a THM és társai? Hogy egyetemről kikerülve sem tudunk semmit a tőzsdéről? Hogy 12 évet tanultunk nyelveket és még sem merünk megszólalni, 10 évig tanítottak rajzolni és nem tudunk rajzolni? És ELHITETIK velünk, hogy nem tudunk!
Vagy az egyetemről kikerült ember nem tudja hogy kell önéletrajzot írni, hogy hogyan menedzselje magát. A gyerekek jelentős része alulértékeli a képességeit, mert ezt nevelik beléjük.
Vagy amikor mindenki tudja, hogy más a férfi és a női agy, vajon miért ugyanúgy próbálnak nekünk megtanítani mindent?
Azt látom, hogy a mai oktatás azt szereti, ha valaki beáll „sorkatonának”, teszi amit mondanak, nem gondolkodik, megy a parancsszó után, jól tanul (persze a túl jó sem jó, mert azzal meg sok a plussz feladat). Ha valaki ettől egy kicsit is eltér, na annak lesz baja az iskola évei alatt, nem kevés. Persze van kivétel a pedagógusok között (lásd egy korábbi blogbejegyzésem a fantasztikus pedagógusról), és a lehetőségeik sem bőségesek. De ne akarjanak sorkatonákat nevelni, én csak azt szeretném. Ha már a tantárgyakat nem ők választhatják meg, legalább a kreatív elméjüket hagyjuk szabadon szárnyalni.
Tantárgyak, amiket én kötelezővé tennék, különböző korosztályokban persze:
- Hatékony kommunikáció
- Emberi kapcsolatok
- Konfliktus kezelés
- Tartós, minőségi párkapcsolat
- Személyiségfejlesztés
- Önbizalom növelése
- Önmenedzselés
- Pozitív gondolkodás
- Egészséges életmód
- Pénzügyi intelligencia
- Időgazdálkodás
- Agykontroll
- Jobbagyféltekés rajz
- Mozgáskultúra
- Komolyzene hallgatása
- Kötelező filmek
Azt már le sem írni, milyen órák helyett raknám be ezeket.
Jelenleg szerencsére ezek a dolgok tanulhatóak, tanfolyamokon, könyvekből. Rengeteg plussz idő és pénz befektetésével. De milyen jó is lenne, ha ezt az ingyenes oktatás biztosítaná.
Talán egyszer valóra válik egy nagy álmom. Lesz egy ilyen iskola, ahol ezt tanítják, már a gyerekeknek. És egy, ahol ezt tanítják csak nekünk, NŐKNEK!
