Megvallom nem sokat tudok róla, nem kerültem soha közvetlen ismerettségbe arab nővel. Persze én is faltam az arab nők szomorú, megalázó sorsáról szóló könyveket, tinédzser korom egyik álma volt, hogy majd egyszer egyet kimenekítek abból a gyötrelemből... Tinédzser álmok, melyek idővel csitulnak, de a lelkünk mélyén valahol megmaradnak.
Pár éve nyaralásunk alatt történt meg az alábbi eset.
A szálloda medencéjében fürödtünk mind a négyen. Élveztük a nyári forróságban a hűsítő vizet. Elég sokan voltunk a medencében, mellettünk egy arab férfi játszott a kisfiával. Gyönyörű barna bőrű, barna szemű kisfiú, alig tudtam levenni róla a szemem. Önfeledten fürdőztek, nevettek. Egyszer csak a medencével szembeni erkélyen megjelent egy földig feketébe öltözött arab hölgy egy csecsemővel a karján. Egy darabig nézelődött, a férfi pedig egyre többször nézett rá. Aztán kiemelkedett a vízből és egyértelműen a nő felé fordult. Soha nem felejtem el a következő harminc másodpercet. A nő kérdőn ránézett és lemutatott egy nagy fa alatti kispadra (hogy lejöhet-e). A férfi arca szinte eltorzult, ahogy összevonta a szemöldökét és olyan elutasítóan csóválta a fejét, hogy a nő egyből bement a szobába.
Esküszöm Nektek, a mai napig megismerném azt az embert, bár azt mondjuk, nekünk elég egyformák. Az a lelketlen elutasítás, ahogy nézett a nőre.... Nem írnám le most, mit tettem volna ott és akkor szívem szerint, de nem bírtam tovább a medencében maradni azzal az emberrel. Nem bírtam elviselni a közelségét.
Szerencsére a további napokban már nem láttam őt, de az emléke elkísér örökre. A múltkor a reptéren láttam egy fiatal magyar lányt, egy arab fiúval utazott a fiú hazájába, hogy megismerkedjen a családjával. Nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy vajon hazajöhet-e még, milyen lesz ott az élete? Annyi mindent lehet olvasni és hallani, biztos ez is befolyásol, de annyira sajnálta azt a lányt ott a repülőtéren? De miért, hisz nem tudok róla semmit, sem a szerelméről? Csak azt, hogy egy ismeretlen világba készül, egyedül a mi szabad világunkból. Jó lenne tudni, hogy minden rendben ment és már itthon is vannak Magyarországon.
Nem tudom, van-e az a szerelem, ami felül tudná írni az én félelmemet, de ha eszembe jutna az a szempár a medencéből, biztos még egyszer átgondolnám, elutazzak-e.
Vajon én még megérem, hogy a nők minden országban szabadon éljenek, tanulhassanak, nevessenek, dolgozzanak és társasági életet éljenek? Ugyanúgy, ahogy férfi társaik!
