Ma ismét egy fantasztikus alkotás Renner Ildikó csoporttársunktól (Mi csajok 40 felett; Csatlakozz a Facebookon!). Ildikóban egy rendkívül kedves hölgyet ismertem meg, aki tele van jósággal és szeretettel. Nyitott szemmel jár a világban és mindig meglátja, ki szorul segítségre. Nem csoda hát, ha írásában is egy sorsot jelenít meg nekünk. Olvassátok nagyon sok szeretettel:
Renner Ildikó: Diskurzus egy borosüveggel
Szép, verőfényes nap van. Lassan ballagok a buszpályaudvar fele, próbálom rendezni a napi eseményeket, mi az, amiből tanulságot kell levonnom, mi az, ami jó volt. Szívom magamba szeptemberi napsugarak melegét. Beleszippantok a levegőbe, örömmel konstatálom, hogy nem érzem az ősz illatát, megnyugszom, nem szeretem az őszt, mindig az elmúlást juttatja eszembe. Elérkeztem a pályaudvarig, tele volt. Kémlelődtem szabad pad után nem találtam, ezért egy távolabbi padra ültem, ahol nagyon sütött a nap, szinte vakított. Napoztam. Egy kis idő múlva találtam egy árnyékosabb padot, elindultam felé, leültem. Nézek a semmibe, próbálom a gondolataimat lecsendesíteni, megnyugodni. Az órámra néztem, van még 20 percem, az elég sok itt ücsörögni, futott át az agyamon. Előttem két busz állt, közöttük egy méter távolság volt körülbelül, ahol átláttam az út másik oldalára, ahol megjelent két hajléktalannak tűnő férfi. Annyira nem voltak még lepusztulva, de ruhájukon, küllemükön már látszott a lecsúszás, a kiszolgáltatottság összetéveszthetetlen nyoma. Nem is figyeltem őket nagyon, mert megérkezett a buszom és beálltam a felszállók sorába. Azon az oldalon volt ülés, ahonnan éppen rájuk láttam. Mire helyet foglaltam, már csak egy ember maradt a padkán üldögélve. Elég sok idő volt még az indulásig, ezért az emberemet alaposan meg tudtam figyelni. Szakállas volt, még elég fiatal, de ödémás szeme, és gesztusai az alkohol okozta koordinálatlanság érzetét keltette bennem. Volt nála egy piros közepes méretű táska, amibe valamit keresett, kíváncsian vártam mi kerül elő belőle. Hamarosan kivett belőle egy műanyag üveget csavaros tetővel, sárga színű nedű volt benne. Kitette maga mellé, mivel a bal kezébe egy vékony, barna cigarettát tartott, azt letette , így mindkét kezével az üveg tetejének állhatott neki, amiről hamarosan lekerült a tető. Beleívott, nem nagy kortyot, vártam a boldogságot az arcán. Köpött egyet, összerándult az arca, könnybe lábadt a szeme, ivott még egyet, most nagyobbat köpött, majd látszott, hogy hányingere lett az italtól, előre hajolt és próbált megkönnyebbülni, ahogy össze-össze rándult a gyomra, de abban nem volt semmi a korty italon kívül. Szenvedett még néhány percig, a kezébe vette az italt, beszélt mutogatott neki, megnézte az árcédulát, majd eltette. Megint keresgélni kezdett, abban bíztam talán valami kenyérféle kerül elő, nem az volt, egy telefon. Annak is beszélt, mutogatott,talán elmondta neki, hogy mi az amit elmondana, ha hirtelen felhívná egy ismerőse, vagy barátja,azt is eltette. Kezébe vette a vékony szálú cigiből maradt darabot, kiegyenesedett, beleszippantott és feltartott fejjel utánanézett az előtte elhaladó asszonynak.
Elindult a buszom, még sokáig előttem volt megkínzott arca, nem tudom hol hajtotta álomra a fejét és vajon szokott-e álmodni.
