A működő párkapcsolat elengedhetetlen feltétele férfi és nő különbségének tisztelete! Ez az, amit fókuszban kellene tartani, és azt gondolom, az elődeink még tudták ezt. Ma ehelyett „egyformák vagyunk”, s nem vesszük észre, hogy az élet egyik nagy csodája az, hogy az ember kétnemű (C. Molnár Emma)
És hogy olyan legyen a másik, amilyennek akarjuk (tehát pont olyan tökéletes, mint mi) el kezdjük „faragni”. Ennek eredménye, hogy a másik fél megpróbál úgy viselkedni, ahogy mi elvárjuk, erőlködik, erőlködik… aztán egyszer csak elege lesz, nem tudja magát megerőszakolni. És minden kezdődik elölről, mi meg még dühösebbek leszünk, mint előtte. De nézzünk kicsit magunkba, vajon nem olyan dolgot akarunk megváltoztatni, ami már akkor is így volt, amikor megismertük a társunkat? Vagy esetleg olyant, ami nem is annyira fontos (mint mondjuk az a bizonyos WC deszka), nem is ér meg annyi vitát és amit csak akkor teszünk mindig szóvá, ha valami más bajunk is van?
Szerintem nem kell, hogy egyformák legyünk, a nő női aggyal, a férfi férfi aggyal. A jobb és a bal agyfélteke. Nem véletlen hogy a férfiak jól tájékozódnak akár térkép nélkül is, ha már jártak egy városban. Mi nők meg általában a térképtől is csak megzavarodunk. Én jómagam egy kéthetes nyaralás utolsó napján is el tudtam tévedni a szálloda és a belváros között. Vagy mi nők tudunk egyszerre több dolgot csinálni, a férfiak pedig csak szép sorban. Mi nők 2 hónapra előre fel tudjuk sorolni melyik nap mit kell csinálnunk, a férfiak meg éjjel álmukból felébresztve is felsorolják az összes folyószámlánk számát, a pin kódokat, az összes igazolványuk számát. Ők tudják mi az a bux index, mi tudjuk, hogy a szemceruzának saját faragója van (azUramaLaci kedvenc női tárgya, a mai napig képes 10 percig röhögni, ha meghallja ezt a szót). A jobb – és bal agyfélteke jól kiegészítik egymást, így egész. Néha az egyik, néha a másik aktívabb. Ha pedig baj van, az egyik agyfélteke összeomlik, szerencsés esetben a másik még aktívabb lehet. Miért nem próbáljuk ki a párkapcsolatban is. A nő a kreatív jobb agyfélteke, a férfi a logikus bal. Amikor a „bal” összeomlik, legyünk kreatívak, próbáljuk finoman hangolniJ
Nemrég egy szívemhez közel álló ismerősöm kisírt szemekkel keresett meg és elmondta hogy nem bírja tovább, elég volt. Egyre többször fordul elő, hogy a párjával úgy összevesznek, hogy akár egy hétig sem beszélnek. Aztán két napig igen és kezdődik elölről. És minden, amit felsorolt, hogy őt bántja, idegesíti, több éve felhalmozódott fájdalom, amit soha nem mondott a párjának, hogy ne legyen belőle vita. És most tele van a zsák, nem fér el benne több fájdalom. Most állj meg egy pillanatra és gondolkodj el azon, mennyi dolog van, amit te most fel tudnál emlegetni párodnak és akár már pár éves történet. Ha túl sok, vigyázz, ne várd meg amíg tele lesz a zsákod! Tudom, hogy néha nehéz leülni, elmondani, ami fáj, vagy zavar, sokkal könnyebb két nap duzzogni, aztán már nem is fáj annyira. De mégis aztán néha ott motoszkál, és ez rossz. Már értem miért mondta nekem mindig a szomszéd néni, hogy soha ne feküdj le haraggal a szívedben! Mindig adj jó éjt puszit, akkor is ha úgy nagyon haragszol! Vagy ha nem is olyan nagy probléma az, amit annak gondoltál, tényleg zárd le magadban.
És a mai zárógondolat. Amikor úgy érzed, ez a kapcsolat tönkrement, először nézz magadba. Mit tettem én? Mit nem tettem én? Mit adtam én a kapcsolatba? És ezt nem csak azért fontos megtenni, hogy megmentsük a kapcsolatot (hisz nem mindig érdemes), hanem hogy a következőben ezeket a hibákat ne kövessük el. Folyt.köv. holnap.
Ui: Ma ne vitatkozzatok, ma csak bújjatok oda és mondjatok valami szépet!
Napi vicc:
"Magasan pozícionált, komoly anyagiakkal rendelkező középkorú férfi lakással, kocsival olyan feleséget keres, aki szolgálatkész, tud hallgatni és hűséges." A megadott jeligére csak egy válasz érkezik:
- Tisztelt uram! Hirdetése - nyilván tévedésből - más rovatban jelent meg. Ön nem feleséget keres, hanem kutyát. Nézzen be üzletünkbe!
