Péntek éjjel egy kedves barátnőm édesanyja elbúcsúzott a földi élettől. 82 éves asszonyka volt. Többen mondják most, bizony az már szép kor, el kell fogadni. Dórám most ezt nem így érzi. Hisz Marika néni ott akart még lenni a kisunoka diplomaosztóján jövőre, még kapált a Somlón, még mindig ő sütötte a legfinomabb csokiskalácsot a földön... És különben is.... nem tudott tőle elköszönni, megköszönni amit meg kellett volna és még egy csókot adni a ráncos sovány arcára. Csak még egy utolsót.
Ilyenkor nincs mit mondani, nincs vígasz szó. Csak együttérzés és ugye tudod Dóra, hogy mi itt vagyunk Neked, ha kellünk. Engedd meg, hogy ezzel a dallal köszönjünk el Marika nénitől, akinek valóban a legfinomabb volt a csokis kalácsa a világon! Ma is meggyújtunk egy gyertyát érte....
