Ma olvastam egy cikket a tökéletes anyáról. Már épp kezdtem volna felhúzni magam, amikor már a második oldalon olvastam, hogy milyennek KELL lennie egy anyának, amikor a cikk végén maga az írónő is ironikusan jegyezte meg, hogy ez természetesen a dolog tudományos oldala, híres szakemberek listája, de ő csak egy amolyan „közönséges”, a lista alapján pontozva alig 50 százalékos anyuka. Ezek után vettem a bátorságot és megkérdeztem a gyermekeimet, szerintük milyen a tökéletes anya. A kicsi (4 éves) azt hiszem, nem értette a kérdést, mert azt mondta: „szép vagy”
A nagyobbik (13 éves) egyből a csapdát kereste, és úgy csinált, mint aki nem is hallja a kérdést. Aztán face to face tettem fel, így nem volt menekvés! Erre persze egyből azt mondta, hogy olyan, aki nem sérti az intim szféráját. Ezen persze jót röhögtünk, legalább lazult a hurok. Leheveredtünk az ágyra, és jól elbeszélgettünk a „tökéletes” anyáról. Ahogy nagyon bölcsen összefoglalta, ahogy nincs tökéletes gyerek, úgy nem lehet tökéletes anya. És nem is lenne jó, mert akkor elvárás lenne a tökéletes gyerek is. Az meg ugye, nem király! Szóval tovább kellett gyötörnöm a gyereket, hogy de ha lehetne ideális anya, az milyen lenne. Néhány a legfontosabbakból szeretett gyermekemtől:
- Laza, nem kocka.
- Mindig nyugis, nem kiabál.
- Minden nap fincsi sütiket süt.
- Nem nyaggat a tanulással:)
De amúgy én teljesen jó vagyok neki, főleg ha nem nyúznám, hogy csináljon ezt vagy azt meg végre.
Amúgy ha végig gondolom, mi mindenben kellene tökéletesnek lenni, én ilyen embert nem ismerek és biztos vagyok benne, hogy nincs is.
Lássuk a csodalistát, a teljesség igénye nélkül:
- Tökéletes anya
- Tökéletes feleség
- Tökéletes szerető
- Tökéletes nő
- Tökéletes háziasszony
- Tökéletes munkaerő
- Tökéletes szervező
- Tökéletes pénzügyi vezető
És ha még részletezem, már egynek való megfelelés is lehetetlen. Legalábbis mindig minden pillanatban. Arról már nem is beszélve, hogy mindenkinek más a tökéletes.
Anyának lenni nem könnyű, ezért nem várhatja el senki sem tőlünk, sem mi nem várhatjuk el magunktól, hogy tökéletes anyák legyünk. Annál könnyebb felsorolni a hibáinkat. Az enyémek például, hogy hamar felkapom a vizet, gyakran nem vagyok következetes, nem tudok elég odaadóan focizni, pedig két fiam van, és főzni sem szeretek (de persze főzök, ahogy focizom is).
De mindezt elnézem magamnak és a gyermekeim is, mert sok minden mást szeretünk együtt játszani, mert rengeteget beszélgetünk, nem kicsinylem a problémáikat, stb. Fontos, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásunk tökéletlenségünk miatt, inkább legyünk büszkék a pozitívumainkra. És akkor máris egy lépéssel közelebb kerültünk a tökéletes anya képéhez!
