A minap egy kedves ismerősöm kifakadt a férjére. Hogy ilyen, meg olyan, nem törődik vele, soha még egy szál virágot sem hoz, nem veszi észre, ha segíteni kellene és így tovább, csak dőlt a panaszáradat. Megkérdeztem, vele beszélt-e már erről. „Azzal a hülyével még beszélgetni sem lehet”- hangzott a válasz. Emlékszem, amikor megismerkedtek. Gabi (nevezzük így a hölgyet) igazi bele való cserfes csaj volt, míg Béla (hívjuk így az urat) amolyan magának való, csendes típus. Imádta Gabit a nyitottsága miatt, felnézett rá, itta minden szavát. Gabi Pedig imádta Bélát, aki türelmesen hallgatta Gabi állandó csivitelését. Kiegészítették egymást. Hamarosan összeházasodtak, jöttek a gyerekek, szép sorban. A legnagyobbik már 18 éves, a kisebbik pedig 15. Gyakorlatilag élik a saját kis életüket. Gabinak hiányzik a nyüzsgés, a szórakozás, az izgalom. Bélának meg a jó öreg nyugalom.
- Szeretem én Isten lássa a lelkem, de olyan rohadt unalmas egy ember… Megbízható, kedves, ránk költi minden pénzét, túlórázik ha kell. De nem megyünk sehova, nincsenek barátaink… Van a cégnél egy férfi…..(hosszú szünet). Délben együtt szoktunk ebédelni, meg néha kávézni…. Szeretek vele beszélgetni, tele van élettel! Béla miért nem tud egy kicsit ilyen lenni?
Nem is néz a szemembe, lehajtja a fejét és csak ennyit mond:
- Csókolóztunk. Esküszöm csak ennyi, de….. olyan jó volt….. de olyan szarul érzem magam….. Vége, ennyi, többet nem találkozunk…. De ahányszor meglátom….Nem tudom, hogy történhetett, nem vettem észre, amikor átléptük a határt.
Csak néztem rá, és nem szóltam semmit. Mit is mondhattam volna, hisz nem kérdezett és nem vagyok ítélőszék sem.
- Nem szólsz semmit?
- Mit mondja, Gabi? Mit szeretnél hallani?
- Hogy fejezzem be, hogy felejtsem el!
- Ezt akarod?
- ……
- Gabi, ezt akarod?
- Nem tudom. Egyszer igen, egyszer meg nem…Szerinted?
- Szerintem? Gabi, ez nem az én életem! Nem az én kapcsolatom! Nekem szent a házasság. Nem mondom, hogy nem alakult úgy az életemben, hogy nem merült fel egy kósza gondolat, de ott a gondolatnál tudatosan távolodtam el a férfitől. De ez az én életem, az én jellemem, az én gondolataim. Nem adhatok neked tanácsot. Azt gondolom, hogy valami nincs rendben, nagyon nincs rendben köztetek Bélával és hogy beszélned kell vele. Ha akar, ha nem.
Ismét hosszú hallgatás következik, aztán Gabi elsírja magát:
- Ha csak kicsit figyelmesebb lenne, ha csak néha nőnek nézne engem!
Folytathatnám a beszélgetést, de engem jobban érdekelnek a miértek. Miért csalfák a nők és a férfiak is?
Egyesek szerint az ember túl összetett lény, ezért nem tud kibontakozni egyetlen kapcsolatban, többre van szüksége. Melyikben mit talál meg. Hát erről én azt gondolom, hogy nem a kapcsolatban kell kibontakozni, hanem önmagunkban. Különben a világ összes kapcsolata sem elég, ha mindig kell egy másik ember a teljességhez.
Viszont az tény, hogy szükségünk van pozitív visszajelzésekre és miután társunkkal vagyunk a legtöbbet, tőle várjuk ezt el a legjobban. Sokat beszéltünk már a női agy – férfi agy kérdéséről. Továbbra is azt mondom, hogy ne várjuk el párunktól, hogy a női agy érzékenységével gondolkodjon, mondjuk meg neki konkrétan, mit várunk. Hogy ha finom az ebéd, mondja azt, ez isteni volt drágám; ha új ruhánk van, mondja azt, de gyönyörű vagy drágám; ha fáradtak vagyunk, mondja azt: annyit dolgozol drágám, bújj ide, stb. És még valami: mi meg szoktuk dicsérni? Nekünk kell erre őket megtanítani, de ha mi sem járunk jó példával, akkor mi lesz a férfiakkal? Tanítsuk meg őket a pozitív visszajelzés kinyilvánítására. A pozitív visszajelzések erősítik önbizalmunkat, ami meglátszik a viselkedésünkön, kisugárzásunkon.
Azt olvastam egy tanulmányban, hogy manapság több nő lép félre, mint férfi. Ez nekem azt jelenti, hogy egyre több nő van, aki nem kapja meg azt a megbecsülést, amire vágyik és aki magányosnak érzi magát. De megteszünk-e mi nők mindent a párkapcsolatunkban, hogy ez ne így legyen. Erre te magad tudsz válaszolni.
Minket nőket persze az is érdekel, miért hűtlenek a férfiak.
Gary Neuman házassági tanácsadó szerint ennek okai:
- a szexuális egyhangúság,
- a bosszú,
- a kis ego, amit egy kis félrelépés megnövel, hisz kell még más nőnek is,
- ha minket nőket nem érdekel a hobbyjuk.
Azért ez nem ilyen egyszerű, azt gondolom. Ezek mögött mindig van egy mélyebb érzelmi probléma, amit ha nem oldunk meg, soha nem lehetünk boldogok. Sem a mostani, sem a következő párunkkal. A megcsalás csak egy probléma utójátéka, de nem a megoldása.
Remélem Gabi is leül a férjével és elmondja neki végre mi a problémája és találnak közösen megoldást. Sok sikert Gabikám!
