„A kineziológia pedagógiai, pszichológiai, szociológiai elemeket is tartalmazó alternatív, holisztikus preventív módszer, melynek célja a test energetikai egyensúlyának helyreállítása a test öngyógyító mechanizmusának aktivizálásával. Ez a gyógyító és személyiségfejlesztő természetgyógyászati ág, a kineziológia szervezetünk szabad energiaáramlásának biztosítását, az energiák útjában álló akadályok feloldását célozza arra az életterületre vonatkozóan, ahol jobbulást, pozitív változást szeretnénk elérni…. Célja gyakorlatilag a múlt és a jelen stresszeinek a feloldása. ”  /forrás: kineziologia.wordpress.hu/

Hogy kerültem a kineziológia közelébe?

A történet úgy kezdődik, hogy megszületett Ádám fiam, aki az első éjszakáját otthon mindjárt átaludta. Én azt mondom, csak azért csinálta, hogy elhiggyük, ő egy álomgyerek és megtartsukJ Aztán szépen leszokott az alvásról és gyakorlatilag 20 percenként ébren volt és 100%-on képes volt funkcionálni. Nem tudom mi tartotta benne a lelket, vagy hogy hogy csinálta, de mi két év után eljutottunk oda, hogy képesek voltunk nyitott szemmel nekimenni a falnak a fáradtságtól. És ezt értsd szószerint. Amúgy is letisztult bennünk, hogy ő bizony egy erős jellem, vasakarattal felvértezve a világ dolgai ellen. De ezt sokkal könnyebb lenne elviselni, ha kialudhatnánk magunkat, mint ilyen fáradtan. De hogy csináljuk! Ilyenkor ugye az ember felmegy a netre és az összes babaalvás könyvet megveszi, ír az összes csoda dadának, gyerekpszichológusnak, védőnőnek.  Kipróbálja az összes tutti biztos tippet, egyre fusztráltabb, hogy mit csinál rosszul és amikor azt hallja, hogy valaki pár hónapos gyermeke átalussza az éjszakát, kifordul önmagából.

Aztán jön valaki a kineziológiával, valami hókusz-pókkal, amit zsigerből elutasítottam. A baj csak az volt, hogy nem volt több ötlet, nem volt több csoda dada és védőnő a neten, akivel ne beszéltem volna már. Aztán valaki olyan mesélt nekem arról, hogy neki egy kineziológus segített, akiről álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen „hülyeségben” hisz. És amikor ott tartottam, hogy a száraz teveürüléket is megettem volna, ha azt mondják az segít, gondoltam a kineziológus csak kíméletesebb módszer.

Így többek ajánlására elmentünk egy ajkai kineziológus hölgyhöz. Első alkalommal csak elbeszélgettünk, akkor még ott volt Ádám is (akkor 3 éves volt már). A hölgy rendkívül szimpatikus volt, főleg hogy nem akart mindenáron arról meggyőzni, hogy a kineziológia (addigra megtanultam zsigerből kimondani is) maga a csoda és nem erőltette a dolgot. Elmondta min alapul, mire számíthatunk. És azt is elmondta, hogy a hallottak alapján azt gondolja, Ádám nem lesz kezesbárány, de ez ne is legyen célunk. Szóval gondoltam, próba szerencse, süssön édesanyám hamubasült pogácsát, én bíz megpróbálom.

Eljött az első szerdai kezelés napja. Ide már csak nekem kellett mennem, mert Ádám még kicsi volt ahhoz, hogy el legyen ott 1,5 órát és hogy csinálja a feladatokat. Gondoltam magamban, hát ez fura, nem mondom nekem is van bajom bőven, ami kezelésre szorulna, de most ugye Ádámról lesz szó? Na mindegy, jelentős „hagytam magam bepalizni” érzéssel megérkeztem. Elvonultunk egy kis szobába, nekem be kellett állnom a kineziológusom elé és az volt az első feladat, hogy hangolódjak Ádámra, képzeljem el, hogy én ő vagyok. Ez könnyen ment, egyszerűen magam előtt láttam az arcát, ahogy mondogatja, hogy nem, nem, nem, nem…… Ezek után elkezdte löködni a kezem és kérdezgette tőle, hogy Gyöngyi vagy? Ádám vagy? Zöld béka vagy? Itt én olyan röhögésben törtem ki, hogy nem győztem elnézést kérni. Magamban pedig arra gondoltam, hogy hogy lehettem ekkora hülye, hogy most itt állok. Szóval végigcsináltuk az első kezelést, kaptunk otthonra házifeladatot, amit Ádámmal kellett csinálnunk. Még mindig hitetlenül, de nekiálltunk. Aztán pár nap múlva fel kellett hívnom a kineziológust, hogy elmondjam neki, csoda történt, Ádám sokkal jobban alszik, egyszer ébred csak fel és napközben is mintha kicsit könnyebben kezelhető lenne. Persze hozzá tettem, hogy de én nem hiszek ebben most sem, és hogy lehet, hogy csak véletlen, hogy pont most, de…de azért nagyon köszönöm! És nem volt több kezelésre sem szükség, ha elkapja a hév nagyon a gyereket, megcsináljuk párszor a gyakorlatokat.

Ezek után azért kicsit olvasgattam a kineziológiáról (amiben persze saját állításom szerint nem hiszek, de ha bármi bajom lesz, biztos megkeresem ezt a hölgyetJ).

És akkor röviden a kineziológiáról:

A kezelés elején célzott kérdések hangzanak el, hogy megismerjék a problémádat. Ezekre neked nem kell válaszolnod, megteszi a karod. A karod izmai közvetítik az agyad és tested által tárolt információkat , így az izmok erősödő vagy gyengülő izomtónusokkal válaszolnak. Így jut el a kineziológus a mélyen rejlő okokhoz, melyek a problémádat okozzák. A továbbiakban a blokkok oldásával szünteti meg az okokat.

Általában három - öt kezelés és a feladatok otthoni végzése elegendő a probléma megoldására. Nekünk egy is elég volt! Hinni nem kell benne, lásd a mi példánkat!

És mire jó a kineziológia, csak néhány példa:

Allergia, asztma, alvás zavar, függőségek, fejfájás, menstruációs rendellenesség, szexuális zavar, párkapcsolati problémák, szorongás, depresszió, pánik betegség, túlsúly -fogyókúra, társtalanság, stb.

Szóval én azt javaslom, hogy ha nem is hiszel benne, de nincs már ötlet, próbáld ki!