Nem tudom, nálatok hogy van, de nálunk én vagyok a program felelős. Nem igen emlékszem olyan esetre, amikor a fiúk találtak volna ki valami programot hétvégére, szabadságra, vagy nyaralásra. Az nálunk az anya feladata. Lehet, hogy azért, mert imádok szervezkedni, lehet hogy csak mert lusták:)
A lényeg, hogy egy sima hétvégére képes vagyok az ötletek tárházát felsorakoztatni. Programok helyben, programok a nagyvárosban, programok jó időre és rosszra.
Arra gondoltam, hogy most van a nagy szabadságolások ideje, kicsit besegítek Nektek, ajánlok néhány augusztusi programot.
Zánkán voltunk a fiúkkal kirándulni. Hát nem igazán csajos kirándulás volt, de én is nagyon jól éreztem magam. A régi úttörőtábor helyén üzemel most a gyermek- és ifjúsági tábor, aminek rögtön a bejáratánál van a hadipark, beljebb pedig a dinó kiállítás. Mindkettő igazi fiú paradicsom.
Én imádom az ékszereket és a bizsukat is. Minden ruhához másik dukál. Gondoltam, kicsit utána olvasok az ékszerek történetének.
“A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.” (Rippl-Rónai József)
Nem tudom, kinél hogy van a nyaralásra készülődés, de én már profi vagyok. Bátran állítom, ugyanis max. 2 óra alatt szedek össze és pakolok be mindent akár egy két hetes családi nyaralásra. Ennek pedig az a titka, hogy a hosszú évek alatt már készült egy listám, mit kell bepakolni, teljes részleteséggel és csak be kell szórnom. És a rutin megtanított arra is, hogy férjünk be négyen egy bőröndbe és egy sporttáskába. Persze volt amikor kettőnknek volt két nagybőröndje.
Végre tombol a nyár és bízom benne idén is még szeptemberben járhatunk a Balatonra. Ezt az élményt tudjuk fokozni a teraszra kiülve, kezünkben egy frissítő koktéllal. Persze a legjobb, ha ezt egy kellemes vízparti bár teraszán egy kellemes megjelenésű fiatalember hozza ki, feldíszítve mindenféle csodákkal, de otthon is fantasztikus koktélokat tudunk készíteni. Kellékek és alapanyagok (beleértve a poharakat is) beszerezhetők akár a TESCO áruházakban is. 
A téma szerencsére engem nem érint közvetlenül, de a környezetemben rengeteg elvált ember él, vagy olyan, aki épp válás közben van. Arra gondoltam, beszélhetnénk róla, de előtte beleolvasnék a neten, mit mondanak a szakavatottak. És elszörnyűlködve láttam, hogy sok száz oldal foglalkozik azzal, hogy melyek a válási procedúra lépcsői, hogy válasszunk ügyvédet, kinél helyezik el a gyereket, mennyi a gyerektartás, hogy történik a vagyonmegosztás, stb. De alig van egy-két oldal, ami a lelki oldalával foglalkozik. Hogy hogy jutunk el idáig, vagy hogy fordítsuk vissza a lehetetlennek tűnőt. Valamiért ezt nem annyian akarják velünk megosztani.
Amikor úgy döntöttem, hogy változtatok az életminőségemen, hogy az alapvonalat, amin mentálisan érzem magam emelni fogom a vágyott felé, tisztában voltam azzal is, hogy magamtól ez nem megy, segítség kell. Rengeteget kell majd olvasnom, különböző tréningekre járnom, melyek segítenek a gondolkodásomon változtatni. Ezt javaslom mindenkinek, mert egyébként ha ráérzel az ízére, nem is tudsz leállni, csak azt veszed észre, egyre szabadabb és boldogabb vagy.
Albert Einstein a világ legfantasztikusabb tudósa nekem. Egy csodás elme, aki nem csak a tudományban, hanem életfelfogásában s elbűvöl minket.
A minap egy kedves ismerősöm kifakadt a férjére. Hogy ilyen, meg olyan, nem törődik vele, soha még egy szál virágot sem hoz, nem veszi észre, ha segíteni kellene és így tovább, csak dőlt a panaszáradat. Megkérdeztem, vele beszélt-e már erről. „Azzal a hülyével még beszélgetni sem lehet”- hangzott a válasz. Emlékszem, amikor megismerkedtek. Gabi (nevezzük így a hölgyet) igazi bele való cserfes csaj volt, míg Béla (hívjuk így az urat) amolyan magának való, csendes típus. Imádta Gabit a nyitottsága miatt, felnézett rá, itta minden szavát. Gabi Pedig imádta Bélát, aki türelmesen hallgatta Gabi állandó csivitelését. Kiegészítették egymást. Hamarosan összeházasodtak, jöttek a gyerekek, szép sorban. A legnagyobbik már 18 éves, a kisebbik pedig 15. Gyakorlatilag élik a saját kis életüket. Gabinak hiányzik a nyüzsgés, a szórakozás, az izgalom. Bélának meg a jó öreg nyugalom.
Szombatra kirándulást terveztünk a kis családommal, miután a pesti ember kicsit hűvösebb időt jósolt. Persze most sem sikerült eltalálnia, mert 30 fokos hőség volt. Szóval kirándulási célpont után leselkedtem a neten és rátaláltam egy (akkor még azt hittem) gyöngyszemre. Révfülöpi dödölle, prósza és palacsinta napok. Azt nem tudom mi az a prósza, csak azt, hogy Kati kolléganőm nagyon szereti, de hogy a dödölle és a palacsinta nagyon finom, az biztos. Ja és hogy nem is nekem kell sütnöm, attól meg egyenesen mennyei!
Péntek éjjel egy kedves barátnőm édesanyja elbúcsúzott a földi élettől. 82 éves asszonyka volt. Többen mondják most, bizony az már szép kor, el kell fogadni. Dórám most ezt nem így érzi. Hisz Marika néni ott akart még lenni a kisunoka diplomaosztóján jövőre, még kapált a Somlón, még mindig ő sütötte a legfinomabb csokiskalácsot a földön... És különben is.... nem tudott tőle elköszönni, megköszönni amit meg kellett volna és még egy csókot adni a ráncos sovány arcára. Csak még egy utolsót.
Lehet szeretni, vagy nem szeretni őt, de érdemes meghallgatni és elgondolkodni rajt.
Amikor az alábbi történetet megtaláltam, egyből arra gondoltam, ezt megosztom a csajokkal. Előzetesben elmondom nektek, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül. A többi gondolatom majd holnap osztom meg veletek.
Sziasztok!
A Balaton-felvidék dombjai között bújik meg Vászoly, ahol barátaink telket vásároltak, belefáradva a városi életbe. Itt jártunk a hétvégén.
Munkámból fakadóan munkaköri kötelességem, hogy beszéljünk kicsit a környezetvédelemről! Ígérem kohászati alapismeretek (aki olvasta első bejegyzésemet, tudja, hogy ez az eredeti szakmám) nem lesznek!
Itt a nyár, kiszínesedett a világ! De ha jól körülnézünk, mindenkinek meg van a maga színvilága. Van, aki sminkben, ruhában, az otthonában is a natúr színek híve. Van olyan, mint én is, aki imádom a színeket, ruhában, bizsuban és az otthonomban is. Emlékszem milyen boldog voltam, amikor pár éve azUramaLaci azt mondta nekem, hogy fessük színesre a falakat, mert így olyan hideg (amikor építkeztünk, ő nem engedte, maradtunk a vajszínnél). Ehhez persze az kellett, hogy ne a fantáziájára bízzam a színes falak elképzelését, hanem ő maga lásson színes otthonokat. Annyira belejött, hogy ami a kedvence lett, már nekem volt sok (piros falak sárga beugró ablakokkal). Szóval így költöztek a színek az otthonunkba is.