Nem tudom, én nem vagyok vallásos (ez nem az jelenti, hogy nem hiszek, csak nem egy megtestesített lényben, hanem az energiákban), de ezt nem tudom hova tenni. Lehetünk nyitottak az újra, el kell fogadnunk a másképp gondolkodókat, de vannak dolgok, amiket szerintem tiszteletben kell tartani. Én ezek közé sorolom a vallást is.
Olvassátok el a hivatkozásban lévő cikket és kommenteljétek!
Emlékszem amikor gyerek voltam, édesanyám sokat túlórázott, aztán futott haza mosni, főzi, takarítani. Mindig rendnek kellett lennie, mindig főtt ételnek. Sütit kellett sütni és még a bugyogónak is vasaltnak kellett lennie. És persze ezt csak ő tudta úgy megcsinálni, hogy jó legyen. Nem csak neki, hanem „valakinek”, ha jön hozzánk. Imádom édesanyám, de ő tipikusan a család rabszolgája volt. És hangsúlyozom, nem azért, mert mi ezt vártuk tőle. Ő tette magát azzá. Mi jobban örültünk volna, ha leül velünk kártyázni, és nem lett volna tragédia, ha kicsit morzsás a szőnyeg. Jó lett volna a puha bugyogó is, nem hiányzott volna belőle az a fránya él.
Te is voltál már úgy, hogy szüleid kihoztad a sodrodból? Hogy elvesztetted türelmed amikor ezredszer is megkérdezte mit ennél, amikor minden egyes alkalommal megjegyzi, hogy olyan rég nem látott (3 napja) és hogy hova sietsz, nincs is dolgod? Vagy amikor újból és újból megkérdezi, hogy ki az a Bori, vagy hogy miért nem emlékszel Te a Mariska nénire? Velem bizony előfordul, hogy kihoznak a sodromból, aztán meg otthon nagyon szégyenlem magam, hogy lehetek pont velük ilyen türelmetlen. De most, hogy ezt a videót láttam, ígérem minden egyes alkalommal, amikor türelmem veszteném, eszembe fog jutni ez a kis veréb!
Nézzétek és ne sírjatok! Tartsátok emlékezetetekben sok szeretettel:
Ha egymásnak teremtettek minket, ha az a feladatunk, hogy kiegészítsük egymást, miért nem úgy lettünk összerakva, hogy meg is értsük egymást? Hogy egy nyelvet beszéljünk, mi nő és a férfiak? Gondolkodtatok már ezen? Miért van az, hogy ugyanazon a mondaton mást ér nő és férfi?
Te hányszor mondtad már a párodnak: Te soha nem értesz meg engem! Te nem mondasz el semmit! Te nem hallod, amit mondok? Nem is azt mondtad! De igen, mondtam!.... és így tovább…
„A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása. / Baháolláh”
A minap az idegesítő kollégáról szóló blog bejegyzésem kapcsán előjött a hatékony kommunikáció fogalma.
Végig gondoltam ismerőseimet, barátaimat, hogy kivel jó kommunikálni. Mi is az a kommunikáció? Mitől is lehet az jó? Mert ugye attól, hogy nekem ez jó volt, még nem biztos hogy Neked is.
„A kineziológia pedagógiai, pszichológiai, szociológiai elemeket is tartalmazó alternatív, holisztikus preventív módszer, melynek célja a test energetikai egyensúlyának helyreállítása a test öngyógyító mechanizmusának aktivizálásával. Ez a gyógyító és személyiségfejlesztő természetgyógyászati ág, a kineziológia szervezetünk szabad energiaáramlásának biztosítását, az energiák útjában álló akadályok feloldását célozza arra az életterületre vonatkozóan, ahol jobbulást, pozitív változást szeretnénk elérni…. Célja gyakorlatilag a múlt és a jelen stresszeinek a feloldása. ” /forrás: kineziologia.wordpress.hu/
Hogy kerültem a kineziológia közelébe?
Egy történettel kezdeném a mai bejegyzésem, csak hogy elcsípjétek a hangulatot.
Ádám fiam (ő a kisebbik) 37 évesen szültem és rettentő büszke voltam rá (is). Első alkalommal, amikor végre kivihettem megmutatni a világnak, elmentünk a TESCO-ba vásárolni, végül is ott láthatják a legtöbben. Ádám ült a babahordozóban, mindenki megcsodálta (legalábbis én úgy láttam), megjegyezte milyen aranyos. Ahogy azt tette a hentes hölgy is, a maga bájos módján:
- Milyen gyönyörű baba! Kisunoka?
Sziasztok!
Aki már olvasta a blogom, az tudja, hogy elkötelezett híve vagyok a vonzás törvényének. Ahogy mondani szokás: "nekem bejött!". Most itt egy videó, ami téged is arra ösztönöz, hogy kövesd te is. Ha már elgondolkodtat, tettél egy lépést az álmaid megvalósításáért. Soha ne add fel!
Te mit gondolsz a vonzás törvényéről?
Legalábbis mindenki hallott már S
zent Iván éjjeléről, de pontosan szerintem kevesen tudják, ki is volt ő és mit ünneplünk ezen a napon.
Én megkérdeztem ismerőseimet, a következő válaszokat kaptam: valami szerelmes dolog; Shakespeare írt valami ilyenről; tűz körül ugráló szüzek (ez a kedvencem); valami vallásos ünnep, amikor nincs munkaszüneti nap; hagyj már a hülyeségeddel megint!;
16 éve dolgozom a mostani munkahelyemen. Ez alatt az idő alatt rengeteg emberrel ismerkedtem meg, dolgoztam együtt. Van akivel 16 évet, van akivel 16 napot csak. Voltak köztük fantasztikus emberek és voltak köztük nehezek. Én azt vallom, hogy mindenkitől sokat lehet tanulni, mást nem türelmet. Sok-sok türelmet. Az elmúlt években sajnos inkább már csak ezt tanulhattam, ezért ezt a munkahelyemen művészi szintre fejlesztettem. Szerencsére, mert most van egy új kollégánk. Hát igen, biztos ti is ismertek olyan embert, akire szívetek szerint nem pazarolnátok az életetekből egy percet sem, de sajnos muszáj. A munkahelyen sokféle embert hoz össze a sors, meg kell tanulni mindenkit kezelni. De állíthatom, hogy az idegesítő kollégák elviselése a legkeményebb dió.
Nekem hetente kétszer biztos kell csinálnom, imádja mindenki.
Sokszor csináljuk, de nem tudunk róla túl sok mindent, ezért gondoltam, kicsit utána olvasok és megosztom veletek is. Forrás a Wikipedia.
Palacsintát már az ókori rómaiak is sütöttek, csak ők placenta-nak (lepény) hívták és csak vízből, lisztből sütötték kövön, vagy bronzpajzson (ez persze, lehet, hogy csak legenda, mert nem tudom a római hősök hogy vették volna, ha harcba indulva folyt volna a placenta a pajzsukonJ). Az a kis apró tény, hogy a pajzsuk valójából fából készült, már nem is zavarjon! Szóval akkoriban nagyon hasznos élelmiszer volt, miután sokáig eltartható volt, így magukkal vihették a férfiak. Nem is lekvárral töltötték ám, hanem hússal! Az kell a jó férfiembernek a harcban!
Mai vicc:
Egy férfi iszonyú fejfájással, másnaposan ébred. Próbál erőt venni magán, hogy felkeljen az ágyból. Az ágya mellett talál két szem aszpirint egy pohár vízzel. A széken kikészítve tiszta, vasalt ruha, az egész szobában gyönyörű rend. Az asztalon egy üzenet: "Drágám, reggeli a konyhában. Elmentem bevásárolni, sietek haza. Szeretlek."
Kitámolyog a szobából, az egész lakásban minden a helyén, a konyhában meleg reggeli illatozik, mellette friss újság. A fia az asztalnál ül és reggelizik.
- Mondd, fiam, mi történt itt az éjszaka?
- Úgy volt, apu, hogy éjjel háromkor hulla-részegen betámolyogtál az ajtón, összetörtél néhány bútort, odahánytál a nappali szőnyegére, és aztán beverted a fejed a szobaajtóba.
- És akkor hogy-hogy ilyen rend van, és finom reggeli vár?
- Amikor anyu bevonszolt a fürdőszobába és próbálta rólad lerángatni a nadrágot, azt mondtad neki: Asszonyom, vegye le rólam a kezét, én nős ember vagyok!
A jó házasság titka örökre titok marad, nem tudjuk kinyitni a mindentudó titkos könyvet, hogy elolvassuk és a nagyi receptkönyvében sem találjuk a hozzávalókat.
Korábbi blogbejegyzésemben (Fordulópont 2012.06.08.) írtam pár szösszenetet arról, hogy miért lesz egy 40 éves mérnökből blogger, csoport-anyu és kezd valami olyanba, amihez egyáltalán nem ért.
Azóta kaptam tőletek pár privát levelet, hogy bizony ti is szívesen váltanátok (ki kényszerből, ki jókedvből) de
- nincs bátorságotok,
- nincs ötletetek,
- nincs pénzetek,
- nincs kapcsolatotok, stb.
Amikor én nekiálltam bloggerkedni (még mindig röhögnöm kell, hogy 41 évesen ilyesmibe kezdtem) egy pici bátorságon kívül semmim sem volt. Ötletem, kapcsolatom meg pláne nem.
A mai blogbejegyzésem csak egy videó, azoknak, akiknek erőre van most szükségük és megerősítésre, hogy igen, menni fog az, csak hinni kell benne!
„Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít.” / Gyökössy Endre
https://www.youtube.com/watch?v=HFmQTT87nmc
A segítségkérés a lelki érettség jele. Nem arra vagyunk teremtve, hogy elszigetelten éljük az életünket. Céljainkat akkor tudjuk megvalósítani, ha közösségben élünk /Gary Chapman/
A mai blogbejegyzés főleg azoknak szól, akik nem kísérték nyomon a Facebookon a „Mi csajok 40 felett” csoportban a gyűjtőakciónkat Gábor családjának.
Egyszer egy jólelkű asszony, tele adni akarással létrehozott egy FB (facebook) csoportot „Segítségre szorulok” címmel. És ugyanebben a városban élt egy ember a családjával, aki hozzá fordult segítségért, utolsó segélykiáltásként. Egy ember, aki két éve még nyaralni volt Tunéziában, most a kukából keresi mi használható még és amikor a családsegítőhöz fordul segítségért, el akarják venni a gyerekét. Ez a jó lelkű asszony pedig felvette a kapcsolatot a mi csoportunkkal, hogy mi csajok, összefogjunk és megtegyük azt, ami bár az állam kötelessége lenne, de az erőnkhöz képest megtegyük. És nem volt kérdés, segítünk! Négy nap alatt szerintem csodát tettek a csajok!
„Az apa nyitogatja a gyerek ellenőrzőjét.
Matek egyes, durr egy pofon.
Olvasás egyes, durr egy pofon.
Ének ötös, durr egy pofon.
A gyerek méltatlankodva így szól:
- De apa, ének ötös, miért kaptam a pofont?
- Mert két egyes után még volt kedved énekelni.”
Szóval tegnap volt Apák Napja. Gyermekeimet már egy hete próbáltam rávenni, hogy csináljanak valamit. Persze a nagy a könnyebbik utat akarta választani, hogy majd vesz valamit. De hát miért van az anyja? Hogy megkeserítse az életét és nem engedtem neki. Ezen persze beduzzogott és hogy velem kiszúrjon utolsó pillanatban állt neki természetesen. A végeredmény pedig egy nagyon jópofa kis vicces füzetke lett, mindjárt apa kifigurázásával indítva. Tudnotok kell, hogy azUramaLaci elég szétszórt tud lenni, még ha meg sem erőlteti magát. Szóval ha indulunk valahova családostól, mindig kitűzöm, hogy „4-kor indulunk!”. Két órától fél óránként megjegyzem, hogy akkor 4-kor! Persze ¾ 4-kor már lila a fejem, mert az én megítélésem szerint 15 perc alatt még egy férfi sem tud elkészülni. De igen, el tud. Szóval amíg én megmosakszom, felöltözöm, sminkelek, összekészítem a kicsi kajáját, innivalóját, játékokat az útra meg ahova megyünk, bepakolom a váltóruhát, mindezt kihordom a kocsiba, a fiúk felhúzzák a gatyájukat, és már indulhatunk is. Ez úgy működik, hogy beülünk a kocsiba, azUramaLaci visszamegy a slusszkulcsért, vagy a garázskapu nyitóért a házba. Aztán amikor kijutunk a garázsból, eszébe jut, hogy a kistáskám meg hol lehet. És akkor visszamegy a kistáskáért. Ezek után, ha minden jól megy és a napszemüveg már nem maradt benn, el is indulunk. Mi a naggyal pedig ezt végigmosolyogjuk. Na ezt is megörökítette a gyerekem ebben a füzetkében. És milyen jól, az én szemeim pont úgy fennakadva a rajzon, mint a valóságban is ilyenkor.
A kicsi pedig egy rajzot készített. Próbáltam nála elérni, hogy apa meg Ádámka sétál rajzot készítsen, de ő nem az a típusú gyerek, akinek megmondhatod mit rajzoljon. Szóval rózsa, napocska, egy szám, meg madarak. Tényleg szép lett. Ádám rajzhoz való viszonyáról csak annyit, hogy egyszer ül a kis székében, nézeget ki a fejéből. Kérdem tőle, mit csinálsz drágám? Mire ő: Fejben festek. Hát én csak álltam és nem tudtam eldönteni melyikőnk fejében van nagyobb vígjáték! Következő alkalommal papa próbálta meggyőzni, hogy a nap sárga, a felhő meg kék. Ezután egy 20 perce okfejtés jött 4 éves módra, hogy milyen a nap amikor felkel, milyen, amikor nyugszik és egyébként is, a felhő lehet lila, fehér, szürke, de világos kék az soha. A papa dörzsölte a pár szál haját, de szólni azt nem mert! De nekem a kedvencem az, amikor rajzolt és azUramaLaci próbálta megtudni mit fest? És amikor harmadszor is megkérdezte, hogy jó, de mit festesz? A dühös válasz csak ennyi volt: Miért kell mindig mit festeni? Azt hiszem ezt tőlem örökölte, velem szokott hosszan gyönyörködni a nap és a felhő színeiben, én mondom neki mindig, hogy minden olyan színű, amilyennek ő látni akarja. Lesz is még ebből baja rajzórán, de addig jól beleverem, hogy a rajzolás, festészet nem az, amit a tanárnéni látni akar, hanem amit ő majd érez ott abban a pillanatban. Lesz ami lesz! Hát erről még órákig tudnék „okoskodni” Nektek, de vissza az Apák napjához!
Szóval miután azUramaLaci meglocsolta kertet, felhordta a picéből amit kellett és elvitte a szelektívbe az odavalót (csak hogy ne sejtse, hogy ünnepelünk), jöhetett a megérdemelt köszöntő. Nagyon édesek voltak a drágáim, apuka meg is hatódott. Tőlem pedig azt kapta ajándékba, hogy elvittem ebédelni és én fizettem a dugipénzből.
Valamiért az Apák Napja még mindig nem olyan ünnep, mint az Anyáké, de remélem tegnap ti is figyeltetek, hogy legalább egy kicsi gesztust kapjanak az apukák is.
Ma a kedvenc görög citromos sütit sütöm meg a családnak. Bár még a tegnapi vacsi a gyomromban van szerintem, vacsorázni voltunk a családdal, egy kedves balatoni vendéglőben. És ugye ilyenkor az ember nem mindig tudja, mennyi is az elég...
Szóval akkor csapassuk szét egy finom és gyors citromos sütivel, amit még anno Stahl Judittól (kedvenc konyhatündérem, mióta leszokott az ujjszopogatásról főzés közben) tanultam. És amíg sütitek olvassatok el itt néhány érdekességet a citromról!
Van abban valami gyönyörű, amikor egy forró nyári napon a teraszon üldögélve, jéghideg limonádét iszom, amíg a fiúk a kertben füvet nyírnak, vagy épp vakondot üldöznek.
Összegyűjtöttem néhány szabályt mire is kell figyelnünk napozáskor, hogy ne sírjunk este.
Bartos Erika: Apához
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem va...gyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben.
A működő párkapcsolat elengedhetetlen feltétele férfi és nő különbségének tisztelete! Ez az, amit fókuszban kellene tartani, és azt gondolom, az elődeink még tudták ezt. Ma ehelyett „egyformák vagyunk”, s nem vesszük észre, hogy az élet egyik nagy csodája az, hogy az ember kétnemű (C. Molnár Emma)
Ilyenkor nyáron az egyik legjobb dolog, amikor esténként, vagy hétvégén összejövünk barátok és feleberátok és grillezünk. Közben jót beszélgetünk, megváltjuk a világot a szelet hús és a pohár bor között (vagy utá), keveredik a füst és a pácolt hús illata. És most az igazi faszenes grillezésről beszélek. Persze jó a tárcsás, meg a gázos, stb., de az a jó faszenes, amin szinte művészet sütni!
![799px-Angela_Merkel_(2008)[1].jpg](https://m.blog.hu/no/nok40felett/image/799px-Angela_Merkel_%282008%29%5B1%5D.jpg)
A mai nap témája a női karrier, avagy miért nem lehettem én kohómérnök.
1994-et írunk, amikor kézhez veszem a mérnöki oklevelem és elkezdek házalni, hogy drága Uram (mert mindenhol férfi ügyvezető volt), én itt maguknál szeretnék kohómérnök lenni. Meghallgattak, bólogattak, elutasítottak. Ott is ahol a gyakorlatom töltöttem, pedig akkor nagyon elégedettek voltak velem. Mentem tovább. Meghallgattak, bólogattak, elutasítottak. De legalább megmondták, miért. Mert nő vagyok és biztos nem tudnék annyi férfival „elbánni”. Még egyszer megpróbáltam kohómérnök lenni, aztán soha többet. 23 éves voltam és elhittem, hogy nem menne.
Tapasztalhatjuk, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebbet keresnek férfi társaiknál, vagy hogy kisebb az esélyük vezetői pozícióba kerülniük. Ez különösen azért érdekes, mert több nőnek van ma Magyarországon diplomája, mint férfinak.
Miért lehet mégis így? Számos oka van ennek, de ezek közül az egyik legfőbb probléma mi magunk a NŐK vagyunk. Nekünk még azt tanították anyáink, hogy a nő első feladata a család ellátása, hogy otthon mindig rend legyen, legyen főtt étel, mindig legyen kimosva, kivasalva, a gyerekek elrendezve, stb. És persze tisztességgel szépen csendben dolgozz a munkahelyeden. Magamról tudom, milyen nehéz az otthonról hozott mintán módosítani, főleg amikor jól belénk döngölték. De tudomásul kell vennünk, hogy az otthoni munka is egy fél állás, ami mellett csak úgy tudjuk a saját vállalkozásunkat, munkahelyi karrierünket építeni, ha engedünk ebből a mintából. Ha bevonjuk a családtagjainkat is a házimunkába. A kis gyerek is tud valamit csinálni, ami máris ad nekünk +10 percet. Csak ne várjuk, hogy maguktól jelentkeznek a feladatért, meg kell mondani mit csináljanak (kedvesen , kérőn, hogy de jól esne, ha…) és meg is fogják csinálni. Persze néha el kell ismételni mit is kértünkJ De ennyit megér!
Másik probléma, hogy amíg otthon vagyunk GYED-en, GYES-en, elmegy mellettünk az idő, ha nem képezzük magunkat, lemaradunk férfi társainktól. Persze én is nyafogtam, hogy de hát nincs rá idő, meg nem tudok a kicsi mellől elmenni, mert nincs akire bízzam, stb. De ma már rengeteg on-line tanfolyam van, mindenféle témában. És itt még valamire hívnám fel a figyelmeteket (saját tapasztalatból). Férfi társainkra sokszor mondjuk, hogy olyan természetes neki, hogy majd én megoldom a gyerekkérdést (hova tegyem, ki vigyáz rá, ki vigye el edzésre). Nem, nem természetes nekik. Mi szoktatjuk hozzá őket, mert azt gondoljuk, hogy ők erre alkalmatlanok. Nem, nem azok. Néha ugyan egy kis segítségre van szükségük, de meg tudják oldani, ha elhisszük, hogy nem csak mi nők vagyunk erre képesek. És akkor lesz időnk tanulni és még ami nagyon fontos, kapcsolatot építeni.
Igen, nagyon fontos a kapcsolatépítés is. Amíg mi otthon főzünk, vagy babázunk, a fiúk kapcsolatokat építenek és szépen araszolnak előre azon a ranglétrán, ahol esetleg nekünk lenne helyünk.
Ha van kedved, tehetsz egy próbát. Kérdezz meg 10 nőt és 10 férfit, hogy elégedettek-e a fizetésükkel és hogy ha nem, azt meg merik-e mondani a főnöküknek. Szinte minden férfi elégedetlen és ezt meg is mondja a főnökének. És te, te megmondanád? Önbizalom!
Tudjátok mi az az „Equal Pay Day”? Az Egyenlő Díjazás Európai napja, melyet tavaly rendeztek meg először, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a nők és a férfiak közötti bérszakadékra. Egy EU-s felmérés szerint a nőknek 62 nappal kellene dolgozni ahhoz, hogy ugyanannyi bért kapjanak egy évben, mint az ugyanazon munkakörben dolgozó férfi társaik.
Ennek az ellentmondásnak a feloldásában sokat dolgoznak az EU-s szakértők, tegyük meg hát mi is, amit megtehetünk: ÖNBIZALOM, KAPCSOLATÉPÍTÉS, FOLYAMATOS TANULÁS és OTTHONI MUNKAMEGOSZTÁS.
Néhány honlap címe a témában, ha van kedvetek olvasgatni. Az elsőt mindenképp javaslom, egy kis ingyenes tanácsadás. Volt szerencsém a hölgy egy előadásán rész venni, rendkívül pozitív, inspiráló személyiség:
http://www.karriertanacsado.hu/karrier-tanacsadas.html
http://www.hrportal.hu/c/a-tudatos-noi-karrierepites-fortelyai-20060517.html
http://www.profession.hu/cikk/1017
http://www.profession.hu/cikk/20101124/miert-nincsenek-noi-vezerigazgatok/461
Ma megnéztem a Dirty Dancing című film 2. részét. Én magam is imádok táncolni, ha jó kis ritmusos zenét hallok, egyből jár a lábam és rázom a farom (higgyétek el, van mit!). Nagy bánatomra a férjem nem ennyire táncos lábú, így ritka az alkalom, hogy táncos esténk lenne.
Ma megsütöttem a leggyorsabb és legfinomabb epres sütimet - most is nagy sikere volt, mire le akartam nektek fényképezni, kiscsaládom megette -, ennek a recpetjét osztom meg veletek.
